Biró Tamás rektorhelyettes terjedelmes interjút adott a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár heti hírlevelének. Az interjúban a Rabbiképző távolabbi és közelebbi múltjáról, de jövőbeli víziójáról is beszélt.
Egyetemünk partnere, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a Covid miatti lezárások első időszakában indította magazinját – egyfajta „karanténmúzeumot” – azért, hogy a kényszerűségből nem látogatható gyűjteményt virtuálisan mégis eljuttassa az érdeklődőkhöz. A tematikus hírlevél heti rendszerességgel azóta is megjelenik, és a Rabbiképzőhöz kapcsolódó témákat több alkalommal érintett már. Így októberben, Schweitzer József születésének 100. évfordulója kapcsán, még az egykori igazgatói szobában található piros fotel támlája is címlapra került.
A 2022. december 9-i szám témája ismét a Rabbiképző volt. Régi képek mellett a múzeum magazinja terjedelmes interjút közöl Biró Tamással.
Az interjú elején szó esik a Rabbiképző első oktatóiról és hallgatóiról. Biró elmondja, hogy „egy nagyvárosi polgárosodott háttérből származó zsidó fiú inkább egyetemre ment, ügyvédi vagy orvosi pályáról álmodott”, ezért elsősorban „rabbigyerekeket és hagyományos háttérből érkezetteket találunk a Rabbiképző padjaiban.” Számukra az intézmény egy olyan biztonságos közeget teremtett, amelyben vallásukat gyakorolva „ismerkedhettek meg a nagyvárosi léttel: színházzal és irodalommal, latin, német és magyar műveltséggel, a középosztály öltözködési és társasági viselkedési normáival.”
Ezt követően a breslaui rabbiképzőre, a budapesti intézmény „anyaintézményére” terelődik a beszélgetés. A 19. századi rabbiképzők „hagyományos jesivák világát váltották fel, és a korabeli egyetemek mintájára szerveződtek.” A tananyag is a korabeli tudomány szemléletét követte, a szövegeket „nyelvi, nyelvtani részletességgel, kéziratok szövegvariánsainak és szavak etimológiájának a vizsgálatával, keletkezésük kontextusában” értelmezték.
A neológia meghatározása kapcsán Biró Tamás különbséget tesz a 19. század középső harmada és a későbbi korok között. Kezdetben „a neológia még mérsékelt reformnak nevezhető, ennek öröksége a mai napig az orgona, a tornyok és a tóraolvasó emelvény áthelyezése a zsinagógai térben.” Az 1868-69-es kongresszust követően azonban a neológia elsősorban intézményrendszerként közelítendő meg, „taghitközségekkel és hitközségi tagokkal”. Ezért a neológia széles spektrumot fedett le, „a felekezetéhez csak papíron ragaszkodó, amúgy teljesen vallástalan életet élő pesti ügyvédtől, a mai ortodoxokat is megszégyenítően szigorú vidéki rabbiig.” A budapesti Rabbiképző értelmezése szempontjából viszont Biró Tamás a neológiát a judaizmus pozitív-historikus irányzatához sorolja – ennek szellemi központja volt a Zacharias Frankel és Heinrich Graetz által alapított breslaui rabbiképző.
Az interjú további részében szó esik Guttmann Mihály A Sulchan Aruch és a magyar zsidóság című rövid írásáról, Scheiber Sándor heroikus erőfeszítéseiről a Rabbiképző tudományos színvonalának fenntartása érdekében, valamint a Rabbiképző történetének lehetséges korszakolásáról is. „Az első három igazgató idejében a cél a zsidóság tudományának minél magasabb szintű művelése volt. A középső három időszakában, 1933 és 1956 között, a fizikai túlélésre törekedtek a történelem legnehezebb viharaiban. Az S betűs igazgatók pedig – eltérő politikai körülmények között eltérő személyiségüknek megfelelően eltérő válaszokat találva – a megtizedelt magyar zsidóság számára igyekeztek megőrizni a zsidó tudományosság lángját” – nyilatkozza az interjúalany.
Az interjú utolsó kérdése a jövőre vonatkozó vízióról kérdezi a rektorhelyettest, aki válaszul elmondja: „2022-ben már abszurd lenne a holokausztra és az azt követő disszidálási hullámokra hivatkozni. Az 1960-as évek óta megerősödő szekularizáció új kihívások elé állítja a holokauszt által nem sújtott keresztény egyházakat és a kommunizmus által nem sújtott nyugat-európai zsidó közösségeket is.” Majd hozzáteszi: „Megváltoztak alapvető fogalmaink, az egymást átfedő identitásaink másként határozzák meg az életünket, mint szüleink, nagyszüleink idejében. Az új kihívásokra új stratégiával kell válaszolnia a neológiának.”
Az interjút ezekkel a szavakkal zárja: „A 2018 óta elindított megújítási, digitalizációs és nemzetköziesítési folyamat célja az, hogy a következő években olyan szakembereket – rabbikat, kántorokat, hitoktatókat, közösségszervezőket, szociális munkásokat és kutatókat – biztosítsunk a magyar zsidóságnak, akik nem csak a vallási és kulturális örökségünket fogják megőrizni, hanem a 21. század középső harmadának (egyelőre még senki által nem ismert) kihívásaira is megfelelő válaszokat lesznek képesek találni.”
A teljes interjú elolvasható itt.
Az Országos Rabbiképző Intézet épülete @Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár.
http://collections.milev.hu/items/show/35118