Interjúsorozatunkban végzett hallgatóinkat kérdezzük arról, hogy miért választották az OR-ZSE-t, hogyan hasznosították életük, pályájuk során az itt tanultakat. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen emlékeket őriznek egykori alma materükről és mit tanácsolnak az egyetem leendő hallgatóinak. Ezen a héten Virág Emesével, a judaisztika alapszak végzettjével készített interjúnkat olvashatják.
Virág Emese vagyok, 39 éves. Szatmárnémetiben születtem, gyerekkoromat Romániában, az egyetemi évek egy részét Magyarországon töltöttem, nyolc éve alijáztam Izraelbe. Haifában dolgozom, és a város agglomerációjában élek.
Hogyan kerültél az OR-ZSE-ra, miért választottad a judaisztika szakot?
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelemtanári szakának elvégzése után kezdett érdekelni a héber nyelv, de Kolozsváron hiába kerestem megfelelő szintű képzést. Az interneten találtam rá az OR-ZSE-ra. Mivel magas óraszámban szerettem volna héberül tanulni és minél jobban elmélyedni a zsidó vallási ismeretekben, a judaisztika szak tűnt a legmegfelelőbbnek.
Az egyetem alatt elgondolt pályaképed mennyire valósult meg?
Nem volt pályaképem, nem úgy indultam, hogy judaista akarok lenni, vagy, hogy Izraelbe akarok költözni. A tudásvágy hajtott, és menet közben formálódott az érdeklődésem és formálódtam én magam is. Az egyetem megadta az irányt és a mostani életemet annak köszönhetem, hogy megtaláltam az interneten az OR-ZSE-t.
A szakon szakon tanultak hogyan hasznosultak a későbbi életed, munkád során?
A három év judaisztika alapszak alatt olyan magas szintű oktatásban részesültem, hogy azt követően azonnal el tudtam helyezkedni hébertanárként. A judaisztika pedig lényegében az életformámmá vált, megtaláltam azt a világot, ahová tartozom.
Mi az, amit a szakon tanultakból a legfontosabbnak tartasz?
Minden fontos, attól függ, hogy milyen irányba szeretnénk orientálódni. Ha például szeretnék beilleszkedni egy izraeli zsinagógai közösségbe, akkor ott fel tudom használni a liturgiai ismereteimet. A mindennapjaimat héberül élem, ehhez az alapokat az OR-ZSE-n szereztem meg. A minőségi nyelvoktatásnak köszönhetően sokkal magasabb szinten tudtam fejleszteni a héberemet Izraelben, mint azok, akik itt a hétköznapi nyelvi környezetben tanulták meg.
Mit szerettél legjobban az OR-ZSE-n?
Elsősorban a hébert, mellette pedig imádtam Oláh János tanár úr óráit, mert ő képviselte azt az átfogó judaisztikai szemléletet, amire szükségem volt. Képes volt hidat építeni a hagyományos zsidó életforma és a tudományos nézőpont között. Szeretettel gondolok vissza Deutsch Gábor tanár úr, Deutsch bácsi óráira is.
Van-e valamilyen kedves emléked, amit megosztanál?
Élénken él bennem az első egyetemi széderestém hangulata. Benne voltam a szervezésben, nagyon izgultam, és akkor ettem életem első maceszgombóclevesét. Akkoriban hagyomány volt, hogy a hallgatók mondtak drósét a kidduson. Megtisztelő volt a hívek előtt beszélni, és a hallgatói közösséget is építette a program, mindannyian elmentünk meghallgatni egymást.
Mit üzensz a szak mostani és jövőbeli hallgatóinak?
Bár ez főként elméleti oktatás, ami nem ad gyakorlati szakmát, mégis sok szempontból hasznos. Tanuljanak szorgalmasan héberül, mert az élet sok területén lehet használni. Emellett pedig próbáljanak beilleszkedni, legyenek aktívak a hallgatói életben, mert ez az egyetem egyedülálló közösségi élményt ad.