A megváltás csillaga – végre magyarul is olvashatjuk Rosenzweig fő művét

A magyar szellemi élet eddig sajnos nélkülözte Franz Rosenzweig (1886-1929) német zsidó vallástörténész és történész fő művének, az 1921-ben megjelent Der Stern der Erlösung (A megváltás csillaga) teljes magyar fordítását. A megváltás csillaga eddig csak részletekben jelent meg magyarul. E hiányt pótolja a Kalligram Kiadó, amely Bíró Dániel, a 20. századi zsidó vallásfilozófia szakértője fordításában jelenteti meg a munkát. A könyvet Tatár György filozófus szerkesztette, borítóját Hrapka Tibor tervezte. A kézirat már nyomdában van és március végén kerül forgalomba.

A mű három részre tagolódik, s mindhárom rész további három-három könyvet tartalmaz.

Az első rész első könyve ezt a címet viseli: Isten léte avagy metafizika; második könyv: A világ és értelme avagy metalogika; harmadik könyv: Az ember és ön-maga avagy metaetika.

A második rész A pálya avagy a mindenkor megújuló világ című bevezetéssel kezdődik, majd következik a második rész három könyve: A teremtés avagy a dolgok mindigtartó alapja; Kinyilatkoztatás avagy a lélek mindenkor megújuló születése; Megváltás avagy az ország örök jövője.

A harmadik rész Az alak avagy a világfölötti világ című bevezetéssel indul, majd az utolsó három könyv a következő: első könyv: A tűz avagy az örök élet; második könyv: A sugarak avagy az örök út; harmadik könyv: A csillag avagy az örök igazság.

Ribáry Márton a 2000 folyóirat 2011/11. lapszámában Jom Kippur Rosenzweig címmel írt egy tanulmányt, az alábbiakban ebből idézünk.

Franz Rosenzweig asszimilált zsidó családban született 1887-ben Kasselben. Világi humanisztikus oktatásban részesült, Göttingen, München, Freiburg, Berlin és Lipcse egyetemein orvostudományt, történelmet, filozófiát, klasszika-filológiát és jogot hallgatott. Saját zsidó identitása egészen 1913 nyaráig lappangó probléma maradt számára, amikor egy hosszúra nyúlt július éjszakai beszélgetésen kikeresztelkedett barátja, Eugen Rosenstock mint az „abszolút vallási hit” megtestesítője megrengette Rosenzweig „relativista filozófiai hitének” alapjait. (…)

Az elkövetkező hónapokban örökölt vallásának tanulmányozása felé fordult. (…) Szellemi „anatómiájának felülvizsgálata” és a „Félelmetes napok” liturgiája alapján ismerte fel, hogy a benne érlelődő „új gondolkodás”, avagy az „az egészséges emberi értelem filozófiájának” rendszere a vallásos hitben, és esetében a zsidó vallásos hitben találhat rendíthetetlen alapra. A zsidó tanítás liturgiára épülő rekonstrukciójából fakadt ki később A megváltás csillagában megfogalmazott „új gondolkodás” rendszere. (…)

Rosenzweig szerint a zsidó tanítás különösen éles megvilágításba helyezi, hogy Isten, ember és világ alapvető, ugyanakkor egymásra visszavezethetetlen elemek. Mivel pedig egymáshoz képest az elemek transzcendensek, megismerésük kizárólag önmaguk által nem lehetséges.

„Minden filozofálás e három végső és első tárgya egy-egy olyan hagyma, melyeket addig hámozhatunk, ameddig akarunk – mindig csak újabb hagymarétegekhez jutunk, és sohasem valami «egészen máshoz».” – írja 1925-ös Az új gondolkodás (Das neue Denken) című esszéjében Rosenzweig. (…)

Isten-ember-világ elemei a viszonyaikat alkotó pályákon, a teremtés-kinyilatkoztatás-megváltás pályáin ismerhetők fel, ahol a teremtés Isten és a világ, a kinyilatkoztatás Isten és az ember, a megváltás pedig ember és a világ viszonyai. Ezen elemek és pályák mint két, egymással szembefordított háromszög fonódnak egymásba, és öltik ezáltal szimbolikusan is a Dávid-csillag alakját. Elem, pálya és alak – A megváltás csillagában megfogalmazott filozófiai rendszer ezek révén oszlik három részre.

A könyvet meleg szívvel ajánljuk a modern zsidó filozófia iránt érdeklődök számára.

Fotók: Frank Rosenzweig, a kötet borítója, tervezte: Hrapka Tibor

A cikk eredetileg a MAZSIHISZ  honlapján jelent meg.