George Wilkes, a Jewish Law Association elnöke látogatott az OR-ZSE-ra. Ebből az alkalomból a zsidó tudományok és a jogtudományok több határpontjáról is hangzottak el előadások.
2022. május 17-én egy rögtönzött minikonferenciának adott otthont az OR-ZSE Díszterme. George Wilkes, a Jewish Law Association elnöke magyarországi látogatása alkalmából a jelenlévők egy rövid összejövetel keretében ismerkedhettek meg a nemzetközi szervezettel.
Biró Tamás bevezetőjében megemlítette, hogy a jogtudományi megközelítések a Rabbiképző megalapítása óta fontos helyet töltöttek be a zsidóság tudományos kutatásában. Példaként Bloch Mózes tanulmánysorozatát említette az Országos Rabbiképző Intézet értesítőiben, amelyben az intézmény első igazgatója a világi jog jogterületei szerint (rendőri jog, polgári perrendtartás, örökösödési jog, szerződési jog, birtokjog, bűnvádi eljárás, gyámság) mutatja be a bibliai (mózesi) jog továbbfejlődését a rabbinikus (talmudi) jogban. Ehhez hozzátette, több rabbijelölt jogtörténeti kérdésről írta bölcsészdoktori disszertációját, többek közt az intézmény két későbbi rektora, Blau Lajos és Róth Ernő is.
George Wilkes a Jewish Law Association történetét, működését mutatta be. Nem csupán gyakorló jogászokat és a jogtudomány kutatóit fogja össze Izraelben, Észak-Amerikában, Európában és a világ más pontjain, de olyan rabbikat, történészeket, judaistákat is, akik a zsidó jogot különböző nézőpontokból kutatják. Két példát emelt ki. Vannak kutatók, akik a halákhát (a zsidó vallási törvények rendszerét) a zsidó nép kulturális termékeként elemzik, a vallási aspektusokon kívül a kultúrtörténeti, közösségtörténeti szempontokat is felvetik. Emellett számos olyan rabbi is van, akik az eltérő zsidó irányzatok vallásjogi rendszereit hasonlítják össze, és a Jewish Law Association semleges eseményein a felekezeti konfliktusokat maguk mögött hagyva vehetnek részt a szakmai diskurzusban.
Ezt követően három előadás hangzott el, amelyek a jogtudományok és a zsidó tudományok eltérő találkozási pontjait villantották fel. Először Kurucz Ákos, rabbi, jogász és doktorandusz, járta körül azt a kérdést, mi történik, ha összeütközésbe kerül az állami jog és a halákha. A dina de-malkhuta dina (’az állam törvénye [egyben vallásjogi] törvény’) elvének alkalmazására mutatott példákat. Majd Biró Tamás David Hoffmann, a Melamed lehauil responsumgyűjtemény szerzője magyarországi fogadtatásáról beszélt. Állítása szerint a berlini Hildesheimer-féle Rabbiszeminárium magyarországi születésű rektora több ok miatt is népszerű volt a neológ rabbik körében: a magyar származása, a kritikai tudományt a vallási hagyománnyal egyesítő világnézete, nyitottsága az aktuális problémák iránt, forrásokkal jól megalapozott és gyakran enyhítő döntései, végül pedig fontos pozíciója a neo-ortodox (a magyarországi ultraortodoxiától élesen elkülöníthető) világban egyaránt jó hivatkozási pontként szolgált.
Végül Schweitzer Gábor vázolta fel a magyar zsidóság emancipációjára vonatkozó törekvéseket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején. A korabeli magyar értelmiség képviselőinek eltérő álláspontjai, a gyakran elvetélt törvényjavaslatok hosszú ívet rajzolnak ki, amelynek a végén 1849 nyarán az országgyűlés elfogadta a zsidók emancipálását – a szabadságharc bukása következtében azonban a törvény már nem léphetett hatályba.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a zsidó jog kutatása, a jogtudomány és a judaisztika határterületeinek vizsgálata ismét nagyobb figyelmet érdemelne a hazai tudományos életben is.
(Borítókép: Jewish Law rendezvény az OR-ZSE-n. fotók: Buttás Levente)