Virág Teréz pszichológusra emlékeztek egykori munkatársai, tanítványai és tisztelői 2019. december 12-én az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen. Az egyetem József körúti szárnyában felavatták Virág Teréz emléktábláját és a KÚT kutatószobát a nevét és szellemi örökségét továbbvivő kutatócsoport tagjai.
Az emléktábla-avatás előtt Radvánszki Péter rabbi köszöntőbeszédében Virág Teréz munkássága és a zsidó hagyomány közötti összefüggésekre mutatott rá. A kút szimbóluma, amely József történetében is megjelenik, Virág Teréz munkásságában is kiemelkedő szerepet kapott: a „trauma kútja”, az „elhallgatott múlt kútja”, amelyből a félelmek és fájdalmak törnek fel. 1992-ben létrehozott rendelőjének és alapítványának is ezt a nevet választotta. Munkássága során segítséget nyújtott a társadalmi traumákat elszenvedőknek, a holokauszt utáni első generációnak, amely átélte a rémségeket, a második generációnak, amely eligazodni kívánt a történtekben és a harmadik generációnak, amely még identitását keresi.
A rabbi szerint az „ősi és transzcendens” tudás, amely áthatotta Virág Teréz személyiségét, „talán a zsidó ősök tudása is volt. Gondolataiban a Talmud bölcsessége is visszaköszön, egy zsidó remekművé, melyben külön fejezetet találunk az álomfejtésről. Melyben azt olvashatjuk: »egy megfejtetlen álom, az egy felbontatlan levél«”.
A táblaavatást követően az egyetem Hexagonális termében a Régi traumák, új kihívások című kerekasztal-beszélgetést Vajda Károly, az OR-ZSE rektora nyitotta meg. Beszédében párhuzamos életekről beszélt, Virág Terézről és a Rabbiképző egykori rektoráról, Scheiber Sándorról. Két ember, akik meglátták a megmaradt kevesek szenvedéseit. Scheiber, aki a Rabbiképző falain belül próbálta hívei lelkét ápolni és Virág Teréz, akit
„a vallásnak, a hitvallásnak, a Soában bekövetkezett lehetetlensége személyesen ugyan eltávolíthatta némileg a vallás intézményeitől, de a zsidósága és a Soá traumája olyan egybeolvadó zsarátnoknak bizonyult a lelke mélyén, mely valódi kreatív erőt szabadított fel benne. Az első, majd a második nemzedék eltérő mintázatot mutató poszt-traumatikus szindrómáinak vizsgálata, begyógyításuk vágya, a héber vallás felől tekintve az isteni teremtésben való emberi részvétel legszebb fajtája, a cedáká, az önzetlen segítőkészség, igazságosság és jóság, amely az ő esetében a személyes kisugárzás olyan autenticitásával párosult, mely a vele találkozó vallásos zsidókban is a halott arcára kiülő isteni jelenlét, a sehina fényét idézte föl.”
Hangsúlyozta, hogy a megújuló Zsidó Egyetem számára különleges megtiszteltetés, hogy Virág Teréz emlékét őrizheti, gyakorlati és elméleti munkásságát kutatócsoporti keretben folytathatja.
A rektori nyitóbeszéd után Bárdos Katalin pszichológus (a KÚT rendelő vezetője), Erős Ferenc szociálpszichológus (a kutatócsoport vezetője), Háberman Zoltán (a Szociális munka és Társadalomtudományi Tanszék vezetője), Mátis Lilla rendező és Vörös Kata szociológus beszélgetett Virág Teréz munkásságának mai jelentőségéről. A kerekasztal-beszélgetés során régi traumákról és új kihívásokról szólt az eszmecsere, valamint arról, hogyan jött létre az együttműködés a KÚT rendelő és az OR-ZSE között, milyen feladatokat tűzött ki maga elé a kutatócsoport az oktatás, a személyes segítségnyújtás és a kutatás területén.
Szó esett továbbá a kutatócsoport következő programjáról, egy tavaszi konferenciáról, amelynek fő témáját a transzgenerációs trauma kulturális, társadalmi, szociális aspektusait szeretné körbejárni több elismert magyar társadalomtudós előadásában.
A résztvevők az esemény zárásaként Mátis Lilla Virág Terézről forgatott portréfilmjét, a „Mély kútba tekinték…” című filmet tekintették meg.
Nyitókép: Virág Terézre emlékezők az OR-ZSE-n, 2019. december 12-én (Földi Bence / OR-ZSE)